Az első....

Elhatároztuk, összeültünk, terveztünk, menetidőket számoltunk, vonatot néztünk, emléklapot nyomtattunk, térképet böngésztünk.
Végül újra ketten maradtunk a túra reggelén. De ez nem szegte kedvünket, mert ugye tartjuk magunkat az elhatározásunkhoz.:)

Az Országos Kéktúra 12.sz. túráját választottuk: Pilis, Dorog – Piliscsaba távon.

Szerencsére reggel idejében indultunk a vonathoz, így nem maradtunk le. A Nyugatiban ugyanis kiderült, hogy Margit Híd Budai hídfőjétől indul a vonat, gyorsan visszaültünk a villamosra, és oda is értünk időben. Az út kb. egy órát tartott, a vonat kényelmes, tiszta volt.

A vasútállomáson először a pénztárhoz mentünk, kaptunk a Kéktúra füzetünkbe egy pecsétet. Na, itt már kezdtük magunkat „igazi” túrázóknak tartani, marha büszkék voltunk. Az állomás mögött az aluljáró falára fel volt festve a kék jel. Gondolkodás nélkül leszaladtunk, és mentünk a város felé. Magabiztosak voltunk, hiszen pár méter után újabb jeleket láttunk. A körforgalmat elhagyva elindultunk Dorog fő utcáján.


Jel sehol. Kérdezgettük a helyieket, de vagy nem tudtak róla, vagy nem helyiek voltak. Visszamentünk az utolsó jelig, ahol az újságárus nénit támadtuk le. Segíteni ő sem tudott, de összejött a helyi kupaktanács. Végül valaki felmutatott a körforgalom utcájára, hogy ott fent van egy jel a villanyoszlopon. Halleluja, újra gondolkodás nélkül indultunk tovább. Elhagytunk egy templomot.

Itt már a térkép is előkerült, megnyugodva láttuk, hogy a térképen is ott van a jele, ballagtunk tovább. Innentől tökéletesen fel voltak festve a jelek, az erdőben is, a fákon is. Az út alattomosan emelkedett. Már több, mint egy órája gyalogoltunk, és vártuk, hogy megjelenjen előttünk Kesztölc a domb tetejéről letekintve. De csak nem jelent meg, pedig már ott kellett volna lennünk. És a domb a tetejére is felértünk.

Egy nagy emlékkereszt volt felállítva, körülette padok.. Homályosan emlékeztünk, hogy kéktúrázók leírásában láttunk képeket „erről” a keresztről. Így elővettük a térképet. Épp mellénk ért egy tájfutó, megkérdeztük, tőle, ugyan merre van Kesztölc. És a válaszon lepődtünk meg a legjobban: épp a másik irányban, meg is mutatta a térképen, hogy Tokod irányába tartunk. Épp a 455 m magas Nagy-Gere dombját másztuk meg. Ennél a pontnál már nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk…
Visszafelé indultunk el a kék jelzésen!!!!
Más választásunk nem volt, így jött a „dombról le” verzió, visszaindultunk Dorogra. Cirka egy óra alatt lent is voltunk, kerestünk egy fagyizót, és kárpótoltuk magunkat. Az Édes Annába ültünk be, isteni finom volt a fagyi, legalább ennyi örömünk volt a mai napban. Ahogy megsaccoltuk, kb. 12 km-t tehettünk meg, tehát a túránk nem volt hiábavaló. Az állomáson üldögélve, a vonatot várva levontuk az összes konzekvenciát, mely szerint:

1. Minden túránk előtt alaposan átolvassuk a Kék túrázók leírásait az adott szakaszokról, akár ki is nyomtatjuk.
2. Mindig viszünk magunkkal egy épkézláb=térképet olvasni tudó embert.
3. Veszünk egy műanyag tartót, amit a nyakunkba akasztunk, bele a térképet, és a túrafüzetet.

Így a következő kirándulásunk alkalmával is a 12.sz. túrát fogjuk megcsinálni. Remélhetőleg most már a helyes irányban.:)