2009. június 13.
3. Túra
Dobogókő- Rozália téglagyár (Bécsi út)

A harmadik túránkra csapatunk ismét két fővel gyarapodott, tehát már heten vágtunk neki a 22,3 km hosszú változatos terepviszonyokkal jellemezhető útnak. A rossz tömegközlekedés és egy kisebb könnyítés miatt Dobogókőről –tehát fordított irányba indultunk Budapest felé.

Korán reggel startolt buszunk Esztergomba, onnan pedig átszállással a hegytetőre. A nyári kánikula úgy tűnt a mai napon sztrájkolni ment, ezért napos de igen hűvös és szeles időjárás fogadott minket a csúcson. A panoráma megtekintése, pecsételés és néhány forró csoki- kapucsínó elfogyasztása után gyorsan megindultunk Pilisszentkereszt irányába.



Az első komoly látnivaló a Zsivány- sziklák lenyűgöző formái voltak, itt néhány képet készítettünk, majd tovább ereszkedtünk egy vízmosásban.

Mindössze 45 perc alatt leértünk Pilisszentkeresztre és végre kijelenthettük azt is, hogy már egyáltalán nem vacogunk.. A Felső kocsmában (a Pilisszántói útelágazással szemközt) sajnos nem tudtuk pecsételni, mert a kocsmáros néni szerint a stemplit néhány napja ellopták.



A falu főutcáján továbbhaladtunk a kék jelzést követve, majd az utolsó házakat is elhagyva egy nagy bal kanyart vesz az országút. Itt viszont elvesztettük a jelzést, pedig ennél a pontnál kellene jobbra letérni. Ezt a részt kicsit átépítették (új nyaralók, kertes házak, lovarda) ezért a helyes irány is eltűnt, így sajnos a híresen vadregényes és szép Szurdokot elkerültük.



Jobbra az erdei utat követve (kék jelzés nélkül) végül szerencsésen megtaláltuk a jelzést egy kis erdei tisztáson (Szurdok vége). Ezután egy hosszabb szakasz kezdődött kisebb kaptatókkal, változatos erdőrészletekkel, majd kiértünk egy nyílt részre, ahol megpillantottuk Csobánka gyönyörű katlanját és az utunkat álló 420m magas Kevély- nyerget.

Mielőtt nekivágtunk túránk talán legnehezebb szakaszának, elfogyasztottunk néhány tápláló, kalóriadús szendvicset. Nemsokára viszonylag könnyedén felértünk a nyeregre és egy rövidke pihenő és stemplizés után ereszkedtünk Pilisborosjenő felé. Nem is volt olyan nehéz, mint ahogy gondoltuk a látvány alapján.

A Redlinger Adolf úton kb. 300m-ert haladva elértünk a Nagy Kevély kőfülke mellé. Itt érdemes a barlang fölé jobbra kimászni, hiszen felejthetetlen kilátásban lesz részünk.

Ezután rövidesen megérkeztünk a különleges Teve-sziklához és itt is szorgalmasan nyomogattuk a fényképezőgépet.

A turistaút Pilisborosjenő szélső házai mellett haladt tovább- innen kellemes látvány tárult a Kevély hegyre és házakra-, majd jobbra a Köves- bérc irányába fordult. Ez volt szerencsére az utolsó emelkedőnk, mert már egyre inkább éreztük az eddig megtett 20km-ert.

A második... Dorog-Piliscsaba (újra)

Újból nekifutottunk, ha már az első sikertelen volt, de már kicsit nagyobb csapattal. Így van fényképes és térképet ismerő személy, mindez egyben. Nálunk mindig jól jön!
A kezdeti nehézségek után - miszerint két csapatban érkeztünk Dorogra egy óra eltolódással -, máris megkaptuk a magunkét, mi kék túrázók.

Bementünk az állomáson dolgozó bácsihoz, aki egyébként nagyon segítőkész volt, az összes létező pecsétjét felajánlotta füzetünkbe, majd végül kaptunk egy "MÁV Rt. Állomásfőnökség - DOROG" lenyomatot.

Elkezdtük utunkat a jelölt útvonalon, ám hosszú ideig jelzés nélkül hagytak minket, míg be nem értünk a városba. Itt jól jelezve volt minden, sokat kellett haladni a városon keresztül, ameddig kisebb erdős részre nem értünk.

Már az elején volt olyan szakasz, ahol földesút volt, de olyannyira, hogy csúszkáltunk a homokban. Velünk szembe lelkes futók jöttek, akik büszkén haladtak el mellettünk (Kinizsi 100-as volt meghirdetve ezen a napon, vagy hétvégén).


Ennél a résznél majdnem hagytuk magunkat becsapni, ugyanis nem szabad felmenni a hegytetőre, hanem el kell kanyarodni jobb oldalra a zöld jelzés mentén.

(nem látni jól, de kacskaringóznak lefelé az emberek)

Itt szép kilátás nyílik a pilisi falvakra, itt-ott látni templomtornyot vagy szőlősorokat.



Klastrompusztára érkezve érdemes bemenni a fogadóba, ahol lehet palacsintát, lángost, vagy éppen jégkrémet enni - ha rólunk vesztek példát. A kiszolgálás elég lassú, többszöri nekifutásból hozták ki nekünk a várva várt palacsintát, a helyi idős bácsi pedig jót nevetett magában, hogy a korsó sörét negyed órája nem hozzák ki. Hát igen, hegyekben vagyunk, kis faluban. Itt sajnos eltöltöttünk egy háromnegyed órát, kicsit kifutottunk az időből.

Továbbhaladva újra egy nagyon hosszú homokos rész következett, útközben a "csapat" egyik fele megállt bodzát szedni, biztosan már a hűs bodzalé járt az eszükben, amit otthon, a kanapén ülve fognak elfogyasztani.

A piliscsabai vasútállomáson nem vártunk sokat (óránként jön vonat), Budapestnek vettük az irányt!

Véleményünk szerint ez nem egy nehéz túra, kezdőknek tökéletes!

Következő túránk a 16. számú Kék túra, Budapest, Bécsi út - Dobogókő lesz.