2009. június 13.
3. Túra
Dobogókő- Rozália téglagyár (Bécsi út)

A harmadik túránkra csapatunk ismét két fővel gyarapodott, tehát már heten vágtunk neki a 22,3 km hosszú változatos terepviszonyokkal jellemezhető útnak. A rossz tömegközlekedés és egy kisebb könnyítés miatt Dobogókőről –tehát fordított irányba indultunk Budapest felé.

Korán reggel startolt buszunk Esztergomba, onnan pedig átszállással a hegytetőre. A nyári kánikula úgy tűnt a mai napon sztrájkolni ment, ezért napos de igen hűvös és szeles időjárás fogadott minket a csúcson. A panoráma megtekintése, pecsételés és néhány forró csoki- kapucsínó elfogyasztása után gyorsan megindultunk Pilisszentkereszt irányába.



Az első komoly látnivaló a Zsivány- sziklák lenyűgöző formái voltak, itt néhány képet készítettünk, majd tovább ereszkedtünk egy vízmosásban.

Mindössze 45 perc alatt leértünk Pilisszentkeresztre és végre kijelenthettük azt is, hogy már egyáltalán nem vacogunk.. A Felső kocsmában (a Pilisszántói útelágazással szemközt) sajnos nem tudtuk pecsételni, mert a kocsmáros néni szerint a stemplit néhány napja ellopták.



A falu főutcáján továbbhaladtunk a kék jelzést követve, majd az utolsó házakat is elhagyva egy nagy bal kanyart vesz az országút. Itt viszont elvesztettük a jelzést, pedig ennél a pontnál kellene jobbra letérni. Ezt a részt kicsit átépítették (új nyaralók, kertes házak, lovarda) ezért a helyes irány is eltűnt, így sajnos a híresen vadregényes és szép Szurdokot elkerültük.



Jobbra az erdei utat követve (kék jelzés nélkül) végül szerencsésen megtaláltuk a jelzést egy kis erdei tisztáson (Szurdok vége). Ezután egy hosszabb szakasz kezdődött kisebb kaptatókkal, változatos erdőrészletekkel, majd kiértünk egy nyílt részre, ahol megpillantottuk Csobánka gyönyörű katlanját és az utunkat álló 420m magas Kevély- nyerget.

Mielőtt nekivágtunk túránk talán legnehezebb szakaszának, elfogyasztottunk néhány tápláló, kalóriadús szendvicset. Nemsokára viszonylag könnyedén felértünk a nyeregre és egy rövidke pihenő és stemplizés után ereszkedtünk Pilisborosjenő felé. Nem is volt olyan nehéz, mint ahogy gondoltuk a látvány alapján.

A Redlinger Adolf úton kb. 300m-ert haladva elértünk a Nagy Kevély kőfülke mellé. Itt érdemes a barlang fölé jobbra kimászni, hiszen felejthetetlen kilátásban lesz részünk.

Ezután rövidesen megérkeztünk a különleges Teve-sziklához és itt is szorgalmasan nyomogattuk a fényképezőgépet.

A turistaút Pilisborosjenő szélső házai mellett haladt tovább- innen kellemes látvány tárult a Kevély hegyre és házakra-, majd jobbra a Köves- bérc irányába fordult. Ez volt szerencsére az utolsó emelkedőnk, mert már egyre inkább éreztük az eddig megtett 20km-ert.